/Josie Szemszöge/
Ma volt az utolsó évem a gimiben! Szerencsére minden jól sikerült, a bizonyítványom kitűnő lett, és a világ leghelyesebb fiújával járok, ennél több nem is kell.
Éppen hogy kiértem volna az iskola ajtajából, egy ismerős mély hang ütötte meg a fülemet:
- Édeske! - kiáltott, és egyenesen felém közeledett. Mike volt az.- Hát itt vagy! -és egy hatalmas csókkal köszöntött.
- Mike megijesztettél! -löktem el magamtól.
- Na! Mi van Josie? Mi a baj? -kérdezte aggódva Mike.
- Semmi, csak muszáj mindig az iskola ajtóban elkapni? -kérdeztem röhögve, mire sunyi vigyorral megragadta a derekam és becipelt a tesiraktárba.
- Emlékszel? Minden itt kezdődött.-kezdte el mondanivalóját. Tudtam mire akar kilyukadni..
- Mike... Ki kéne mennünk, elvégre is ez az utolsó napunk a suliban.
- Tudom, de én most inkább veled szeretnék lenni.-suttogta a fülembe, mire elkezdte puszilgatni a nyakamat a szám felé vonulva.
- Mike.. Mike... A kezed! -figyelmeztettem, amikor nem tudtam elkerülni a figyelmemből, hogy Mike keze egy egészen intim testrészemen tartózkodik. Mike unottan abbahagyta, és rám nézett:
- Josie, mi a baj? -kérdezte lihegve. Ettől a kérdéstől teljesen megijedtem.
- Nem tudom hogy ez jó ötlet lenne..-feleltem megrázó hangon.
- Josie, 18 éves vagy! Felnőtt... Vagy nem szeretsz? -kérdezte csalódottan.
- Persze hogy szeretlek. Csak.. Nem ilyen körülmények között és nem ilyen helyzetben szeretném az elsőt alkalmat megragadni..
- Milyen helyzetben?
- Hogy csak az egyik fél akarja...-mondtam ki spontán.
- Oh.. Szóval nem akarod. Semmi baj, megértem.-szólalt meg empatikusan.- Majd ha te is akarod.-nyögte ki.
- Tudtam hogy megértesz.-ugrottam a nyakába, és egy hatalmas csókot adtam az ajkára.- Most már menni kéne...
- Igaz-megfogta a kezem, majd óvatosan kinyitotta az ajtót, körülnézett, és amikor tisztának vélte a terepet, erősen megmarkolta a kezem, és kirángatott, és addig nem eresztett míg ki nem értünk az gimi területéről, örökre.
- Huh, ezt megúsztuk! -lihegte.- Na és... Hazakísérjelek?
- Ha akarsz...-mosolyodtam el, amikor hirtelen megcsörrent Mike telefonja.
- Igen? Szia! Nem dehogy! Persze! Oké! Szia! -tette le.
- Menned kell? -kérdeztem csalódottan.
- Igen, de 7-kor felhívlak, oké?
- Oké -mosolyodtam el, majd egy csókkal elköszönve egyre távolodtunk egymástól.
Végig sétálva az utcákon a sapkámat meg a köpenyemet igazítgattam, hogy Nicki ne ugrálja össze ha hazaérek.
Nem így lett! Ugyanis amint beléptem a kapun, Nicki a sáros tappancsával végig maszatolta az égszínkék anyagot! Pazar!
Nagyi rögtön a segítségemre sietett és leszedte rólam a kutyaszőrös sáros mancsos taláromat, én pedig móresre tanítottam a kissé hiperaktív állatot.
-Huh! Köszi nagyi! -hálálkodtam, és puszit nyomva az arcára befáradtam vele a házba.
Amint átöltöztem, rögtön a géphez siettem hogy megnézzem, jött-e új üzenetem.
Egyetlenegy kiugró ablak jött ki, ami Mike barátjától David-től jött. Másolom.
Azonnal gyere a parkba!!!
Kissé meglepődtem ezt az egyetlen mondatot olvasva, először nem is értettem, aztán rögtön kapcsoltam, hogy biztos történt valami Mike-kal. Úgyhogy nem is haboztam tovább, felvettem a fekete kardigánom, és elindultam. Futva ott lettem 3 perc alatt, és elcsodálkoztam azon, hogy senki nincs a téren. Pár másodperc múlva kaptam egy SMS-t.
Menj a szökőkúthoz.
Erre már nagyon kíváncsi lettem... De Mike még jobban érdekelt, ezért a túloldalon lévő szökőkúthoz siettem, amikor megláttam... Megláttam Mike -ot egy másik lányt csókolgatva. Könnybe borult szemmel figyeltem őket, amikor hirtelen meghallottam egy ismerős hangot a hátam mögül. David volt.
- Miért? -zokogtam, amikor David egy gyors mozdulattal átölelt. Furcsának tartottam, de most szükségem volt valakire, akire támaszkodhattam. Hogy lehettem ilyen hülye? Észre kellett volna vennem a jeleket!!!
- Mióta tart?-most már kicsit össze szedtem magam.
- Egy hónapja.-ettől még jobban rám jött a sírás.
- És te miért csak most szóltál erről?
- Maya az én barátnőm volt... Tegnap szakított velem, és mindent elmondott.-mondta, mire én tágra nyílt szájjal reagáltam. Hogy lehet ilyen a csaj? Ez beteg!
Pár másodperc múlva elővettem a telefonom és írni kezdtem.
-Mit csinálsz? -kérdezte David csodálkozva.
- Annyit sem érdemel, hogy a szemébe mondjam hogy szakítok vele..- csak ennyit írtam: "Mindennek vége köztünk", és elküldtem. Nem néztem végig ahogy elolvassa, inkább hazaindultam.
David hazáig kísért.Addig erős voltam amíg el nem köszöntünk egymástól. Miután a házba értem rögtön elbőgtem magam, és nagyinak részletesen elmondtam a ma történteket. Kivéve a szertárost... Azt inkább elfelejteném...
Nagyi mindig megért engem, de most a legkevésbé sem számítottam a megjegyzésére.
- Ez a patkány egy semmirekellő pimasz dög!
Na igen, ez a nagyi.. Erre csak annyit mondtam magamban:
Jó hogy nem feküdtem le egy patkánnyal!
Ma volt az utolsó évem a gimiben! Szerencsére minden jól sikerült, a bizonyítványom kitűnő lett, és a világ leghelyesebb fiújával járok, ennél több nem is kell.
Éppen hogy kiértem volna az iskola ajtajából, egy ismerős mély hang ütötte meg a fülemet:
- Édeske! - kiáltott, és egyenesen felém közeledett. Mike volt az.- Hát itt vagy! -és egy hatalmas csókkal köszöntött.
- Mike megijesztettél! -löktem el magamtól.
- Na! Mi van Josie? Mi a baj? -kérdezte aggódva Mike.
- Semmi, csak muszáj mindig az iskola ajtóban elkapni? -kérdeztem röhögve, mire sunyi vigyorral megragadta a derekam és becipelt a tesiraktárba.
- Emlékszel? Minden itt kezdődött.-kezdte el mondanivalóját. Tudtam mire akar kilyukadni..
- Mike... Ki kéne mennünk, elvégre is ez az utolsó napunk a suliban.
- Tudom, de én most inkább veled szeretnék lenni.-suttogta a fülembe, mire elkezdte puszilgatni a nyakamat a szám felé vonulva.
- Mike.. Mike... A kezed! -figyelmeztettem, amikor nem tudtam elkerülni a figyelmemből, hogy Mike keze egy egészen intim testrészemen tartózkodik. Mike unottan abbahagyta, és rám nézett:
- Josie, mi a baj? -kérdezte lihegve. Ettől a kérdéstől teljesen megijedtem.
- Nem tudom hogy ez jó ötlet lenne..-feleltem megrázó hangon.
- Josie, 18 éves vagy! Felnőtt... Vagy nem szeretsz? -kérdezte csalódottan.
- Persze hogy szeretlek. Csak.. Nem ilyen körülmények között és nem ilyen helyzetben szeretném az elsőt alkalmat megragadni..
- Milyen helyzetben?
- Hogy csak az egyik fél akarja...-mondtam ki spontán.
- Oh.. Szóval nem akarod. Semmi baj, megértem.-szólalt meg empatikusan.- Majd ha te is akarod.-nyögte ki.
- Tudtam hogy megértesz.-ugrottam a nyakába, és egy hatalmas csókot adtam az ajkára.- Most már menni kéne...
- Igaz-megfogta a kezem, majd óvatosan kinyitotta az ajtót, körülnézett, és amikor tisztának vélte a terepet, erősen megmarkolta a kezem, és kirángatott, és addig nem eresztett míg ki nem értünk az gimi területéről, örökre.
- Huh, ezt megúsztuk! -lihegte.- Na és... Hazakísérjelek?
- Ha akarsz...-mosolyodtam el, amikor hirtelen megcsörrent Mike telefonja.
- Igen? Szia! Nem dehogy! Persze! Oké! Szia! -tette le.
- Menned kell? -kérdeztem csalódottan.
- Igen, de 7-kor felhívlak, oké?
- Oké -mosolyodtam el, majd egy csókkal elköszönve egyre távolodtunk egymástól.
Végig sétálva az utcákon a sapkámat meg a köpenyemet igazítgattam, hogy Nicki ne ugrálja össze ha hazaérek.
Nem így lett! Ugyanis amint beléptem a kapun, Nicki a sáros tappancsával végig maszatolta az égszínkék anyagot! Pazar!
Nagyi rögtön a segítségemre sietett és leszedte rólam a kutyaszőrös sáros mancsos taláromat, én pedig móresre tanítottam a kissé hiperaktív állatot.
-Huh! Köszi nagyi! -hálálkodtam, és puszit nyomva az arcára befáradtam vele a házba.
Amint átöltöztem, rögtön a géphez siettem hogy megnézzem, jött-e új üzenetem.
Egyetlenegy kiugró ablak jött ki, ami Mike barátjától David-től jött. Másolom.
Azonnal gyere a parkba!!!
Kissé meglepődtem ezt az egyetlen mondatot olvasva, először nem is értettem, aztán rögtön kapcsoltam, hogy biztos történt valami Mike-kal. Úgyhogy nem is haboztam tovább, felvettem a fekete kardigánom, és elindultam. Futva ott lettem 3 perc alatt, és elcsodálkoztam azon, hogy senki nincs a téren. Pár másodperc múlva kaptam egy SMS-t.
Menj a szökőkúthoz.
Erre már nagyon kíváncsi lettem... De Mike még jobban érdekelt, ezért a túloldalon lévő szökőkúthoz siettem, amikor megláttam... Megláttam Mike -ot egy másik lányt csókolgatva. Könnybe borult szemmel figyeltem őket, amikor hirtelen meghallottam egy ismerős hangot a hátam mögül. David volt.
- Miért? -zokogtam, amikor David egy gyors mozdulattal átölelt. Furcsának tartottam, de most szükségem volt valakire, akire támaszkodhattam. Hogy lehettem ilyen hülye? Észre kellett volna vennem a jeleket!!!
- Mióta tart?-most már kicsit össze szedtem magam.
- Egy hónapja.-ettől még jobban rám jött a sírás.
- És te miért csak most szóltál erről?
- Maya az én barátnőm volt... Tegnap szakított velem, és mindent elmondott.-mondta, mire én tágra nyílt szájjal reagáltam. Hogy lehet ilyen a csaj? Ez beteg!
Pár másodperc múlva elővettem a telefonom és írni kezdtem.
-Mit csinálsz? -kérdezte David csodálkozva.
- Annyit sem érdemel, hogy a szemébe mondjam hogy szakítok vele..- csak ennyit írtam: "Mindennek vége köztünk", és elküldtem. Nem néztem végig ahogy elolvassa, inkább hazaindultam.
David hazáig kísért.Addig erős voltam amíg el nem köszöntünk egymástól. Miután a házba értem rögtön elbőgtem magam, és nagyinak részletesen elmondtam a ma történteket. Kivéve a szertárost... Azt inkább elfelejteném...
Nagyi mindig megért engem, de most a legkevésbé sem számítottam a megjegyzésére.
- Ez a patkány egy semmirekellő pimasz dög!
Na igen, ez a nagyi.. Erre csak annyit mondtam magamban:
Jó hogy nem feküdtem le egy patkánnyal!
